Siklódy Fruzsina belső terei

„Mi, akik ismerjük a metafizikus ábécé jeleit,

tudjuk, milyen örömök és fájdalmak vannak bezárva egy portikusba,

utca szögletébe, szoba falai közé vagy egy doboz belsejébe.”

(Giorgio de Chirico)

2023 márciusában és áprilisában volt látogatható a Partiumi Keresztény Egyetemen Siklódy Fruzsina grafikusművész kiállítása. A kiállítás indítéka az volt, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé keretén belül a PKE által felajánlott Partium-díj szerves részét képezi a díjazottnak egy egyéni kiállítás lehetősége. A 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé Partium-díját Siklódy Fruzsina nyerte el Belső 2. című digitális nyomatával (92×66 cm).

Siklódy Fruzsina elsőéves mesteris hallgató a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakán. Az elmúlt években a grafika több ágán is kísérletezett, ezek közül szívesen foglalkozott különböző sokszorosítási technikákkal, illetve digitális grafikával és illusztrációkészítéssel.

A diplomamunkája, amely a kiállítás anyagának nagy részét képezte, a Belső terek (Inner Places) című sorozat, különböző reflexióra alkalmas tereket ábrázol, melyeket technikailag linómetszetek és digitális grafikák formájában készített el. Az alkotások központi témája az ember által létrehozott terek és funkcióik, illetve a térben elhelyezkedő tárgyak és azok jelentései.

A 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé felhívása egy krízishelyzetre várt választ, és a pandémia által generált „új normalitást” kérdőjelezte meg. Siklódy Fruzsina belső terei akaratlanul is eszünkbe juttatják az elzártság éveinek magányát, szomorúságát, önmagunkba való fordulásra való késztetését. Arra reflektálnak, hogy az ember hogyan lakja be saját tereit, rendezi be környezeteit. Bár a munkáknak nincs antropomorf szereplője, az ember hiánya mégis belakja a tereket, leállítja az időt, egyfajta metafizikus hangulatot kölcsönözve a grafikáknak.

A Belső terek sorozat olyan fiktív tereket ábrázol, amelyekben a hétköznapokban ismert helyszínek, különböző életterek, utcarészletek, külső és belső, hétköznapi és szakrális helyszínek olvadnak össze. A munkákon látható elemek, bútorrészletek mindannyiunk számára ismertek, viszont a kompozíció, a perspektíva merész felborítása, torzítása egy onirikus világot tár a néző elé. Akárcsak egy álom, amely foszlányokban bukik elő az emlékezetünkben, és amelynek csak a hangulata az, ami marad és rányomja bélyegét a reggelre, oly módon bukkannak fel új kontextusban Siklódy Fruzsina hétköznapi tárgyai, egy szürreális világba kalauzolva a nézőt.

A tárgyak a személyes tapasztalatok, a hozzájuk fűződő érzések és emlékek által válnak ki a hétköznapiságukból és lesznek fontosak az ember számára. A saját emlékek díszletekként rendeződnek újra a grafikákon, és így alakulnak az emlékezet színházává, ahol a valóságban tapasztalt képek és impulzusok kerülnek színre. Az emlékezet pontatlansága, az egyéni tapasztalat mélyen személyes és egyedi hangulatképei ezek. A múlt emlékei, örömei és csüggedései, a jövő reményei csillannak meg a némán várakozó tárgyakban, bújnak ki az elmozduló falak mögül, húzódnak meg a padlócsempe gyönyörű geometriájában. Valós és valótlan emlékek és érzések suhannak a falak között, döntenek le egy széket, billentenek meg egy sötétítődarabot, fordítják ki önmagából a szoba tengelyét, majd hajlítják vissza egy könyörtelen valótlanszerűségbe.

Siklódy Fruzsina munkái a vizuális nyelv segítségével mondják el az elhagyott terek emlékeit, vágyait és reményeit, mert aki ismeri a metafizikus ábécé jeleit, tudja, milyen örömök és fájdalmak vannak bezárva egy szoba vagy egy doboz belsejébe.

‍