Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
A karakterek működése, viszonyulása egymáshoz igaznak kellett tűnjön számomra, sok személyes elem van benne. Nem az én történetem, de az én szűrőmön át fogalmazódott meg, jutott kifejezésre.
A politikai intelmekből előbb-utóbb tényleg kifogy az ember. Viszont amiről a költő beszél, a lét vagy nemlét dilemmája mindig velünk marad.
A homo sapiens közösség nélkül nem homo sapiens – annak tekinteni legalább annyira nonszensz, mint amikor a hierarchiát próbáljuk kiiktatni.
Intim közelségben élni a saját végességünkkel elvileg azt is jelenti, hogy megtanuljuk elveszíteni önmagunk a másik javára. Bizonyos nézőpontból a figyelem abszolút foka a halál.
Nem véletlenül mondták azt a rendőrségen is: írja le a vallomását, írja le azt az eseménysort, amit egyszer már bevallott szóban. Leírva ugyanis minden erősebben, kontúrosabban jelenik meg.
Ha a szétszakadt időben létezik simogatás, majdnem minden lehetséges még.