.svg)
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
kiszellőzik ha nem most / majd jövőre mint ahogy / az életünk is előbb-utóbb / csak ki kell várni
Itt állunk, barátom, mondod: / a hídon. / Neve nincs, szerény, beton. / Mérnök érte nem suhant a Holdig / ihletért.
Ágyba kényszerültem. Gyógyszereket diktáltam magamba. Abból a kevéskéből, ami maradt a háznál, valami régi betegség idejéből, mikor még volt, aki gondoskodjék rólam...
Aztán miféle fél kutyáról hadovál maga itten ebben az úgynevezett versében, Király?
Bolondnak vélnek, valahányszor elmesélem, hogy azon az éjszakán, ott Borg felé félúton, az olajosan csillogó vonatsínek között, egy fél fekete eb loholt.
