.svg)
A Szeret ma már nem lázad. Nem haboz, merre folyjon. Nem mint az én gondolatfolyamom, amely keresi saját medrét, a hogyanját és a miértjét.
Az uszonyszerű talpakban végződő lábakkal rendelkező emberforma lény ceruzát szorítva a kezében, oldalra dőlve lebegett a vízben.
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
kiszellőzik ha nem most / majd jövőre mint ahogy / az életünk is előbb-utóbb / csak ki kell várni
Itt állunk, barátom, mondod: / a hídon. / Neve nincs, szerény, beton. / Mérnök érte nem suhant a Holdig / ihletért.
Ágyba kényszerültem. Gyógyszereket diktáltam magamba. Abból a kevéskéből, ami maradt a háznál, valami régi betegség idejéből, mikor még volt, aki gondoskodjék rólam...
