.svg)
Nem. Ez volt az első gondolata, hogy nem, ilyen nincs, zümmögött a lét-szerkezet, recsegett-ropogott minden, ami még annak volt mondható, a ptolemaioszi vonat ebben a pillanatban siklott ki Csajágnál
Szeretem a befogott szájakat, / a pengeajkakat leginkább, / rájuk a dac húz margót.
– Apa meghalt. Ráugrott egy szarvas és agyonütötte.
Petőfi aztán keleten élt, / mert oda vitte őt a kozák – / ott halt meg, ágyban, párnák közt, / végre nyugalomra talált.
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
A második álomban hatalmas csarnokok, / csatornajáratok, adatok halmaza és múló / fájdalom.
