.svg)
Szeretem a befogott szájakat, / a pengeajkakat leginkább, / rájuk a dac húz margót.
– Apa meghalt. Ráugrott egy szarvas és agyonütötte.
Petőfi aztán keleten élt, / mert oda vitte őt a kozák – / ott halt meg, ágyban, párnák közt, / végre nyugalomra talált.
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
A második álomban hatalmas csarnokok, / csatornajáratok, adatok halmaza és múló / fájdalom.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...
