.svg)
Amikor 1919-ben a Budapest–Szeged vasútvonal egyik állomásának őrségét rám bízták, tizenkilenc éves voltam.
Johanna néni zöldséget árult a piacon, / hagymát, petrezselymet, sárgarépát. / Majd valamivel később gyümölcsöt is.
Képzeljük magunk elé: áll két ember a Hardanger-fjord kitüremkedett észak-észanyugati oldalán.
Ahogy tüdőkórházban illik köpni, / a tőből felköhögött keserű évek / láttán az ember azt is elörökli...
Szomszédunkban borbélyüzlet működik. / Az áramot lopjuk, a földön alszunk. Bútoraink: ládák.
a szoknya alatt cincogtak az egerek, vándorolt/ egy kastély.
