.svg)
A módszerről
Mert nézni, nézni, nézni kell,
amit nem értünk meg soha.
Mind a kettőhöz kell a fej,
legyen szeme, gyűrött agya,
kell olvasni-, nézni-tudás,
az akarat: megérteni,
mit nem érthet meg senki más.
De az ilyen vágy éteri,
angyal-ösztön vezéreli,
és mozgatja a jótett-kényszer,
csak a lényeg elég neki,
félremagyarázták elégszer.
Ugyan mit ér a magyarázat?
Ne fordíts hátat a világnak!
Trombózis
Hogyan alakul át az idegesség
vérröggé a fejben, a szívben?
Amikor a szerveket tönkreverték,
nincs hova továbblépni innen.
Lelki gyöngeségek megcsontosodtak,
a testi erők gyertyalánggá fogytak.
Hogyan alakul át a sok gond és baj
belső gyorshajtássá ötszázzal,
neki valamilyen falnak,
mit felhúznak túlvilági hatalmak,
s táblát kirakni nem akarnak:
„Vigyázat, temetőbejárat!”?
A közelgő veszély még hallgat,
a lélekben már sír egy riadt állat.
Ötven után
Ötven után az ember
össze-vissza nekicsapódik a világ falának.
Pedig sehol nem látható a fal.
Pedig nincs is fal.
A világ állítólag végtelen.
Na, ez a legnagyobb hazugság!
A világ olyan véges,
hogy ahhoz képest egy kérész élete
maga az örökkévalóság.
Mindenhol itt vannak a végek,
lógnak, mint a kukorica csöve,
a falból kiszakadt vezeték,
a beszédbe keveredett dadogás.
Mennyi félreértés mindenütt.
Maga a fizika is, Einstein
már próbálta rendbe tenni.
Természettudomány?
Nincs is természet,
az idilli tó egy erdő közepén
csak valamelyik azóta kiveszett
isten hazugsága. A tó tele van
piócákkal, láthatatlan kártevőkkel,
haragos ragadozóhallal és mérgező
csigával. Az űr meggörbül,
behorpad, mint egy autó,
melyre ököllel ráütött egy nappalra
a városban rekedt kísértet.
Vízen járási gyakorlat
Befordultam önmagamba,
nem én, a világ a bamba –
nem mintha nem tudtam volna
rögtön születésem óta.
A tudata mégis éget,
sejtettem a világvéget!
Az összefüggést megláttam,
minden mögött nem a lány van,
nem a nő és nem is a szex,
újabb porhintés csak mindez
Jaj, de nagyon kell a csalás,
tények helyett való-szabás,
információ kimérés,
feldolgozás és felélés.
Égő korunk tovább hevült,
nézett egy szem a tűz mögül,
hallgatóztak a föld alól,
lélegzet zihált valahol,
a víz, a víz összecsapott,
elindultunk rajta gyalog.
Hagyjon zuhanni végül
Már késő akarni bármit,
vagy nem akarni késő?
Most magad ellen lázít,
és nem is túl megértő,
meg nem is látszik innen,
talán még nincs is kész ő,
a valami-nem-isten.
Ez olyan idegtépő,
hogy szinte meg is nyugtat.
Ez olyan ismeretlen,
hogy első perctől untat.
Ez olyan általános,
hogy példája egy sincsen.
Már késő akarni bármit,
bár annyi bármi volna,
mi azonnal fellázít,
fényszeget ver a Holdba,
föltesz egy másik Holdat,
mi másik Föld köré jár
fél nap égen strázsálni,
fél nap börtönben ülni.
Sötét van vagy épp fényár,
most megtörténhet bármi,
a jövő nyugton tűri,
a múltról bármit mondasz,
valami majd hazugnak
titulál, és rád fogja
az igazságot. Rád lő,
a lövéstől az erdő
összes vadja megrémül,
egy kihal, másik gyérül,
már nincs, mi menedékül
sors ellen pártod fogja,
sors mentén ámulatba
hagyjon zuhanni végül.
