A színházi rovatban elsősorban erdélyi magyar társulatok előadásairól jelennek meg kritikák, de teret biztosít fesztivál-beszámolóknak, színházi tematikájú esszéknek, tanulmányoknak is.
Tamási alkotói jelenléte, művészi sokoldalúsága, formabontó és mégis az elemiségre visszanyúló stílusa nemcsak novelláinak, elbeszéléseinek és regényeinek szervező motívuma, hanem drámáinak is.
Létezik-e a lélek? És ha igen, hogyan? Hol? A tüdőnk mögött? Alatt? Kézzelfogható? Repül? Halhatatlan?
Így aztán az „össznépi” vélemény egyetlen mondatban lehetett volna összefoglalható: Tamási úgy csodálatos (illetve az ellentábor véleménye szerint úgy csapnivaló), ahogy van.
Aiszkhülosz1 az emberi szabadság és méltóság eszméjét a hatalom előtti teljes behódolás gesztusával, a Király által megtestesített legfőbb hatalom előtti letérdeléssel helyezi szembe.
Mysterium dell’arték s egy fekete daljáték – mondja a könyv címe, és ez már rögtön az elején egy kicsit csavaros: két nemlétező színpadi műfaj.
Hogy mihez is kell itt a multimédiás arzenál? Egy képzeletbeli családtörténethez, hiszen a szöveg úgy dokumentarista, hogy egészében a képzelet szolgáltatja az „álvalós” történet alapanyagát.