.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Az éjjel álmomban megírtam régen halogatott Hátsó ablakomat. A Helikon „nagysikerű” pályázatáról szólt. Emlékszem, a szerkesztőségben ültem egyedül, szombaton.
A dolog úgy kezdődött, hogy Tóőr Haralámbot 1832-ben tavasz felé az a gondterhes megtiszteltetés érte, hogy a császári rendelet értelmében összeírja a cserdinylápi népet.
Kinyitottam a hátsó ablakot. Letöröltem róla a port. A pókhálókat eltávolítottam. Most itt ez a nyitott ablak, és mit látok, ott kívül?
Rossz helyen vagyok, már megint. Egy utcával számoltam el magam – A Helikon szakmai gyakorlatosainak tanévzáró írása.
Alois sietősen ügetett át a sikátorokon földbarna köntösében. Ukaméhoz, a Múmiához tartott, mert úgy érezte, azonnal innia kell valamit.
Sárkánykígyók égnek a tűzben / Mi az amit el kell még engednem?
