.svg)
A Helikon arcélének meghatározó rovata, amely 2021 decemberéig a nyomtatott lap első oldalán indult, 2022 januárjától a lap harmadik oldalán található, immáron belső vezércikként. Az aktuális irodalmi, kulturális eseményekre reflektál elsősorban, általában esszé felé hajló irodalmi jegyzet formájában. Olykor vers vagy próza jelenik meg a vezércikk helyén. A vezércikkek túlnyomó többségét a lap szerkesztői jegyzik.
Halála éjszakáján Petőfi Sándort / egy vak ember – öreg szolga – látta / életben utoljára. Előfordul, / hogy a költőket látják a vakok is, / vagy csakis ők láthatják igazán.
Amikor a 21. században azt mondják, akár a jelesek közül valók is, hogy már nem lehet költőnek lenni, Ő költő marad és költő is lesz, tovább, továbbra is.
Ahogy véghez közelít kezdet, mondanám: veni, vidi, benji… de semmi nem bizonyos, a halál sem.
Nem olyan jövőt akartam, amiben az emberek olcsó pénzért melóznak, amíg a robotok verset írnak meg festenek, olvasom valahol az interneten.
A mondatok, amíg a felszínre jutnak, amíg a nyelv mélyének tektonikus lemezei egymásnak feszülnek, szavak alvadnak és szilárdulnak meg újra, élesednek pengeéles üzenetté.
