Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Isten veled, Jóska, írom, és közben nem hiszem el, hogy nem hallhatom már a hangod, a nevetésed, nem ülünk többé egy asztalnál veled, rácsodálkozva az együtt gondolkozás csodájára.
Írásainak a múltból átragyogó embersége biztosítja immár Kemény János örök időszerűségét. Betöltötte „a jó író és a jó ember találkozásának” küldetését.
Ahogy véghez közelít kezdet, mondanám: veni, vidi, benji… de semmi nem bizonyos, a halál sem.
A monográfia erénye (a teljességre törekvés mellett) az az eleven értelmező hang, amely párbeszédbe lép, olykor vitatkozik Cs. Szabóval.
E birodalom valóban emberi kapcsolatok, baráti társaságok, az ezeket szétfeszítő események, szerelmek, nagy veszteségek emlékképeit őrzi...
Az éjjel álmomban megírtam régen halogatott Hátsó ablakomat. A Helikon „nagysikerű” pályázatáról szólt. Emlékszem, a szerkesztőségben ültem egyedül, szombaton.