Azok, akik még maradnak

A gyimesbükki születésű Főcze Alpárra Magyarországon még nem figyeltek fel annyian, mint szülőhazájában. Az „ismeretlenségből” azonban most kitörni látszik, köszönhetően a Ladó Galériának. Aztán ki tudja? Mindenesetre legyünk optimisták, örüljünk, hogy a Végh Dóra és Polgár László Ladó vezette kiállítótér fantáziát látott benne és teret biztosított neki Sár és arany címmel. Tárlatával Főcze a gyimesvölgyi parasztvilág állapotára kívánja felhívni figyelmünket.

Nem hétköznapi, hogy egy vásárcsarnokon keresztül vezessen az ember útja egy galériába. Márpedig a Klauzál téri Vásárcsarnok emeletén található Ladó Galériát csak ily módon fogjuk tudni megközelíteni. A mozgékonyabbak lépcsőn, mások mozgólépcsővel vagy lifttel is feljuthatnak ebbe a nem túl tágas, mégis kellemes érzetet nyújtó térbe, ami kissé olyan, mintha egy zöldséget, gyümölcsöt vagy más piaci portékát kínáló üzlethelyiség lenne, egy a sorban. Hogy miért kerül egy galéria egy vásárcsarnokba? Polgár László Ladóéknak megvan erre a válasza: „A galéria a küszöbfélelem feloldására tesz kísérletet azzal, hogy kiemeli a művészetet a megszokott keretekből, majd egy olyan térbe helyezi vissza, amely eltér a konvencionálistól” – olvashatjuk honlapjukon. Így került ez a tárlatok szervezésével, művek értékesítésével, digitalizálással, dokumentálással, kortárs alkotókkal foglalkozó kiállítótér egy fedett piac emeletére.

Az alkotók és munkáik tekintetében is minél szélesebb spektrumon mozgó Ladó Galéria művészköre többek között az alábbi nevekből áll: Bálványos Levente, Bálind István, Fülöp Tünde, Kovács Lola, Pecsics Mária és Főcze Alpár. Némi utánaolvasással kiderül, hogy a fent említett művészek a festészet, fotográfia, szobrászat és textil műfajaiban alkotnak. A spektrum valóban széles és színes, amint azt Polgár László Ladóék célul tűzték ki. Nincs műfaji megkötöttség, médiumbeli megszabott keretek.

A művészkör fiataljait erősíti Főcze Alpár, aki a völgyben fekvő, erdőkkel és hegyekkel körülvett Gyimesbükkről származik. Mint a tenyerét, úgy ismeri a vidéki lét „örömeit”, a falusi ember mindennapjait. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen tanult ifjú festőművész alkotásaival a falun élők identitásukért és egzisztenciális szükségleteikért folytatott harcát jeleníti meg.

A mindennapi küzdelmet szülőfaluja szemszögén keresztül láttatja romantikamentes realitással. A Sár és arany azon túl, hogy „képet fest” a gyimesvölgyi parasztvilágról, figyelemfelkeltő célzattal szól a közönséghez. Egyre többen hagyják hátra a vidéket és költöznek városokba, a falvak elnéptelenednek, lassan csak az idősebbek maradnak. A Sár és arany olajpasztelljein látható figurák is jóformán korosak. Akad azért fiatalabb asszony gyermekeivel (Cigány Madonna, 2024), disznóölésen részt vevő kisfiú (Disznóvágás, 2024), vagy borjúvásárról jövő-menő, furgonban ülő kislány (Bornyúvásár, 2024). A többség sokat látott, nagy élettapasztalattal rendelkező „bácsi és néni”, aki ide született, és talán a világ kincséért sem hagyná hátra szeretett otthonát. Itt tartja őket a megszokás, a kötődés.

Pedig a kékes-zöld árnyalatokkal festett kompozíciók alakjai magányba fordultan tesznek-vesznek. Ugyan a Kocsmában (2024) című munkán egy társaságot látunk iszogatni, a Pletyka (2024) címűn pedig főkötős asszonyokat tereferélni, Főcze Alpár figurái mégis társtalanok. Néhány kép hátterében udvarok, takaros kis házikók állnak, ám az ablakok mögötti koromfeketeség is arra a magányra utal, ami fenyegeti az elnéptelenedő vidéket. A lassan eltűnőfélben lévő paraszti világgal együtt pedig kulturális és az identitáshoz kapcsolódó értékeket is elveszíthetünk.

A kiállítás prospektusa szerint a színeknek és a technikának jelentősége van, a zöldes-sárgás színvilág tisztelgés Főcze Alpár mestere, Antal Imre festőművész előtt. A technikát tekintve a pasztell mint legolcsóbb anyag, a romániai képzőművészet múltjára és jelenére reflektál.

Főcze Alpár: Sár és arany, Ladó Galéria, Budapest, 2025.

‍