Mindig történik valami (Immer geht noch was) (Versek)

Mindig történik valami

Immer geht noch was

‍

A világ körüli utazás járókával veszi kezdetét.

Majd néhány lépcső következik lefelé

és újra fel,

és ha az ember néhányszor

el is csúszik a kutyaszaron, az is

a szabadság része, melynek elébemegy.

A kapunál kezdődnek az ajtónyitogatási

és -zárási gyakorlatok.

Az út csak kivételes esetekben teker ki

vörös szőnyeget.

Hogy a boldogságért óvadékot kellene

letenni, többnyire túl későn

fogja fel.

Villamossal olyan helyekre megy,

melyekről még később is

álmodozik.

A temetőben száraz leveleket fogván

elsőként az a benyomása, mintha

a halált

ujjai közt porrá morzsolná.

Az éneklési kedvet a nagymamától,

a káromkodási kedvet a nagyapától örökölte.

És lassan eljut arra a meggyőződésre,

hogy mindig történik valami,

ha nem itt, hát Mexikóban, Norvégiában vagy Belgiumban.

Észreveszi, hogy

ha mélyebbet lélegzik,

a lelkét is könnyebben megérti.

Érdeklődést mutat a bolhapiacon

vagy sem,

orgonaszó, részvények, régi temetők,

kísértések minden fajtája,

sőt talán a bolyongások iránt.

S egy nap a sóvárgás

elejti,

és ezernyi darabra törik, pozdorjává.

Almafa

Apfelbaum

‍

A megszokott utat fordított

irányban járni, s látni, hogy

a dolgok más sorrendje a tekintetet

megváltoztatja-e. Mindenesetre

így közelebb kerülök a gyerekkorhoz,

amikor az utakat mindig fordított

irányban jártam, legalábbis gondolatban.

Élvezetes volt a világot

a másik oldaláról látni. Ez oda

vezetett, hogy a végétől kezdtem olvasni

a leveleket. S komollyá vált az élvezet.

A szavakat hátulról kezdtem el

mondani. S ha buszra szálltam,

előbb a végmegállóba mentem, s csak aztán

a cél felé. Egyszer csak rádöbbentem, hogy

a dolgok, hátulról nézve,

mások voltak, mint amilyeneknek elölről tűntek.

Aztán meg mindenről annak ellenkezőjét

gondoltam. Az ellen sem lett volna

kifogásom, ha öreg emberként

jövök a világra. Jobban szerettem

azokat, akik mások voltak, az éjszakázókat,

szerencsétlen flótásokat, hontalanokat. Tudtam,

csak akkor lehet valami eredeti,

ha nem a valódi oldaláról ragadom meg.

Felfedeztem a zenét. A jó zene pedig úgy hangzik,

mintha a motívumok a végétől haladva az elejéig

bontakoznának ki. A rendszeretetet

nem tartottam sokra. A dolgok rangsora is

azt mutatta, hogy a dolgokból semmit nem fogunk fel.

Többet érne a világot egy almafáról

szemlélni avagy egy mozgásban levő vonatból.

Az óraátállításokat nem tartottam elég következetesnek,

az illúziókat látcsőként használtam. Pacifistaként

eldöntöttem, hogy egyetlen ellenségemnek sem bocsátok meg,

aki valaha is arra kényszerített, hogy őt legyőzzem. Felnőtté

annak vágya tett, hogy a szeretetnek kevesebb kárt

kellene okoznia, főleg a hazaszeretetnek. Olykor-

olykor még ma is megpróbálom, hogy a boldogság

tőlünk elfordult oldalát megéljem.

SZENKOVICS ENIKŐ fordításai

Franz Hodjak (1944, Nagyszeben) költő, író, szerkesztő, műfordító 1970-ben végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem német–román szakán. 1970–1992 között a Dacia Könyvkiadó német szerkesztője. 1992-ben, az utolsó kivándorló szászok egyikeként hagyta el hazáját és választott városát, Kolozsvárt. Jelenleg a németországi Usingenben él. Több tucat könyvet (verset, regényt, novellát) írt, írói munkásságát számos irodalmi díjjal méltatták.

‍