retró

Árkossy István: Az angyal és az ördög találkozása, 2018

           sose felejtem el

visszafelé mesélem, és kihagyom az esetet követő

ismétlődéseket, csak az első lépésre figyelek

csak az első test-lélek-érzésbe gyúrt visszalépésre

melynek trauma is lehetne a neve

ha nem adna oly nagy teret benne a német ’raum’ és

az angol ’dream’

és mivel most szólok róla

azt is elképzelem, hogy elmegyek

végre az érettségi találkozóra, a harmincadik

érettségi találkozóra, mert megérett

a meggy, megérett a történet, és leszedhető

e friss barackként nagyon hamar megromló portéka

kis e-kosárkámba, könny könyv könnyít

és könyörül egyik magam

másik magam-rajtam

este van egy kisméretű, hetvenkét férőhelyes

emeletes ágyakkal zsúfolt lányhálóban, vacsora után

hol az egyik-magam zokog, lélektelen a világ

míg másik lány-magamok körülállnak

és megszólunk, mily különc vagyok

illeszkedjem be a sorunkba, sorsunkba

legyek olyan, mint őkmagam – a szeretet e szintű

jele szívekbe pecsételi: ezen és ezen körülmények

között megadtuk magunknak a lehetőséget

a Földön járni, sírás oka nem érdekes

aznap délben

életemben először órákról kivéve

ott ülök csillag-magammal osztályfőnök-magam előtt

és arról vallatom magam, hogy hol voltunk tegnap

miért hallgattunk klasszikus zenét, miért tanultunk

magyar népdalt – de tanár-magam takart kártyákkal

játszom, és nem mutatom

mennyire vagyok kiszolgálója annak

aki szorít, és szorultságomra mást nem tudok kitalálni

mint két tudatlan, védekezni nem tudó, lányka-magam

bírságom fejében áttudni a szekuritáténak

hogy lássák, jó ember vagyok én, jól dolgozom

és hűen szolgálom az államanyát

egész életemben megfelelni akarunk az előttünk

és felettünk levőknek

mert akkor bizonyára elmúlik az ő szörnyű álma

elmúlna a múlt hibája

ahol hamisan tanúskodtam k. á. magam ellen

míg a jövőmben ott van a kiszökött lányom is

– ezt sem lehet jó szemmel nézni –

ebből csak azt az ős bűnt érezhetni

mivel diktatúra-magunkkal lenyomhatjuk

másik felünk

azt az ősbűnt, melyben legjobb öngyilkos

lenni, istent ölni, melyben a tőrt magam fordítom magam

felé, az altatókat, a síneken rohanó vonatot

a nyakra húzott kötelet és a finoman metsző kést

mert tele tabuval a szekrény

a szoba, a ház, és ahogy minden kapcsolat kiszolgáltatott

egymásnak, és bejárja őket a rettegés

hogy a mostani hatóság-magunkon kívül

nincs senki más, kinek

valaha is el kell számolnom, mert itt és jelenben élek

és én bevallom, hogy tegnap esthajnalcsillag-magammal

beethoven nyolcadik szimfóniáját hallgattuk

és akkor tényleg

megállt a világ az allegro vivace e con brio (f dúr)

az allegretto scherzando (b♭dúr)

a tempo di menuetto (f dúr)

és az allegro vivace (f dúr) alatt

a vonósok mellett minden hangszerből

kettő teljesen egymásra hangolt

ahogyan egyik magam a másik magammal játszik:

két fuvola, két oboa, két klarinét, két fagott

két kürt, két trombita

két üstdob huszonhat percen át, ahol

the cheerful mood of the work betrays nothing

of the grossly unpleasant events that were taking place

in beethoven’s life at the time, which involved

his interference in his brother johann’s personal life

és a mi huszonhat percünk alatt is minden megtörtént

megfenyegettem magam, hogy kidobom az iskolából

ha továbbra is ilyen irredenta dolgokat teszek

és én bevallatlanul is beláttam, hogy hiába titkolnám

hogy nem szeretem ezt a rendszert, mert semmi védekező

stratégiát nem hallottam senkitől

a róla való nagy hallgatás

a szónak fogyatkozásában csak a kaszás képét

villogtatta fel

és míg beethovennek csupán négy hónap kellett

hogy művét befejezze, osztályfőnök-magamnak

évek, másik magamnak pedig évtizedek

semmik ezek az örökélethez, még másodpercnyi

töredéket sem tesznek ki

és ezen töredéknyi idők alatt folyik a könny

a kémiai laboratórium első sorában

míg osztályfőnök-magam szépen

kivasalt fehér köpenyemben

ki-be járok a tábla mögötti helységbe

melynek egy részét üveg fedi

– ablak két szoba között –

melyből bentről be tudok nézni

és ebben a szentháromságban elgondolkodom

a nekünk leosztott könny kémiai összetevőiről

először is:

kívülről a könnyfilmet egy vékony, olajos réteg fedi.

termelése a szemhéj szélén

a rostporcos merevítésű pillavázban elhelyezkedő

meibom-mirigyek (glanulae tarsales) feladata

melyek módosult faggyúmirigyek.

váladékuk enyhén összekeveredik

az alatta lévő könnyel, így stabilizálja

és megóvja a gyors elpárolgástól.

másodszor is:

a vizes könnyréteg adja a könny

legnagyobb térfogatú részét

mi a könnyfilm vastagságának 90 százaléka.

ez a könnymirigyekben termelődik.

túlnyomó része víz

ionokat, oxigént, tápanyagokat

és fontos fehérjéket tartalmaz.

harmadszor is:

a könny legalsó, mucin-tartalmú, nyákos rétege

mintegy rögzíti a vizes könnyfilmet a szem hámjához.

védi, nedvesen tartja, a pislogáshoz síkossá teszi

a szaru- és kötőhártyát. ez a kötőhártyában elhelyezkedő

úgynevezett kehelysejtek váladéka.

a nyákos anyag jó szolgálatot

tesz, amikor idegen test kerül a szembe,

mert körülveszi, így az kevésbé sérti föl a szem érzékeny

szaruhártyáját, és könnyebben kiöblíthető.

hogy milyen óráról vettem ki másik magam

erre az öblítgetésre

nem tudom már, és hogy ebben a líceumi

pedagógusképzőben tizenöt vagy ötvenöt évesen

mit reggeliztünk otthon vagy a svábbogaras

menzán, mely az épület

szuterén szintjén volt

fölötte két emeletnyi osztályterem

és legfelül a hálószobák, heti három kimenővel –

azt sem tudom, bár a reggeli csak kétféle lehetett

arra viszont igen

ahogy reggel van, és emeletes ágyak

alján és tetején alszunk

mellettem esthajnalcsillaggal, mely zord

vizeken sem hagyja cserben a hajóst

kifehérített és keményített ágyneműben

és a nevelőnő csengőjétől vagy

feleségem csengő hangjától

felébredünk, kint tavaszodik

a reggeli fénynek már megvan a

magokat kibontó, és szemekbe beszúró patinája

és akkor egyik magam a másikra úgy mosolyog

ahogy igazi gyerekek tudnak, és zengjük dalunk:

„megint egy szép napra ébredtünk”

„megint egy szép napra ébredtünk”