Rimbaud, Szilágyi Domokos és a Facebook – a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőinek estje Székelyudvarhelyen

Fociról, medvéről és politikáról nem lesz szó – ekképp harangozták be a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztőinek hétfői székelyudvarhelyi irodalmi estjét. Be is váltották az ígéretüket, méghozzá úgy, hogy ezeken kívül rengeteg mély témában olvastak fel. Visszatekintés a besúgók aranykorára, jóslatok Arthur Rimbaud idejéből a XX. századról, a generációk közti konfliktus, Románia jelene és Afrika múltja, a közösségi háló által alakított költészet – a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői, Vida Gábor, Demény Péter és Varga László Edgár számos kis ablakot nyitott különféle témákra hétfő este Székelyudvarhelyen.

A G. Egyesület által a Gondűző pincéjében megszervezett irodalmi esten a székelyudvarhelyi közönség újra kaphatott egy kis ízelítőt az erdélyi magyar kortárs költészetből és prózából, egy amolyan ad hoc Látó-esten, amelyen minden meghívott sorra olvasott fel legújabb alkotásaiból. Ezúttal teljes mértékben az írások beszéltek a szerzők helyett: egy nagyon rövid bevezetőn és néhány összekötő, informáló mondaton kívül csakis irodalmi szövegek hangzottak el. Azt azért megtudtuk Demény Pétertől, hogy a Látó szerkesztőségébe járni olyan, mintha egy jó klubba térne be az ember: Szilágyi Domokosról, Villonról és bármilyen más kedvelt személyről, témáról jól el lehet beszélgetni, amelyek hatására – vagy éppen ezektől függetlenül, de az adott hangulatban – könnyebben érkezik az ihlet egy-egy új alkotáshoz.

A Látó szerkesztői az udvarhelyi estet megelőzően Brassóban léptek fel. Varga László Edgár Udvarhelyen – egy hétköznapi estéhez képest meglehetősen népes közönség előtt – talán jobban kibontakozott, ugyanis „csúnya szavakat” tartalmazó verseit is fel merte olvasni, amelyek előkészületben álló, Rimbaud 2 című kötetében lesznek olvashatók, és Arthur Rimbaud költészetének erdélyi magyar továbbgondolásaiként is értelmezhetők. Demény Péter versei elgondolkodtattak a költészet közösségi háló általi befolyásolhatóságáról („shareld ezt a verset…”), illetve betekintést engedtek a lányával való kapcsolatába.

Vida Gábor prózája – amelyet szép szimmetriával éppen a versfelolvasások közé, félidőre időzített – abba a korba repített, amikor az értelmiségiek „beszervezése” természetesnek számított, és senki sem bízhatott igazán a másikban. Szilágyi Domokos neve többször is elhangzott az esten – talán a személyéről való elmélkedés kötötte össze a három meghívott felolvasását. Zárásként beharangozták a Látó decemberi, illetve januári számát – mint Vida Gábor ismertette, utóbbi témája Ady Endréhez kapcsolódik majd.