Versek

Bartha István munkája

Határidőnapló

(Terminkalender)

Már tudom, az esőn kívül mi vár rám

novemberben. A jövő nem ismer

ürességet, a vasárnapok is foglaltak

szeptemberig. Gyermeknek kell

lenned, hogy az áprilisnak örülhess,

és a kimért május is

hamis elvárásokkal tele. Június?

Teleirkálva aggályokkal,

az élet velejáróival.

Óránként fogyatkozik az időm,

augusztusban is. Ha életben

maradok, decemberben látjuk majd

egymást, el ne feledd, amit kérdezni

szeretnél. Egy nap még szabad,

röviddel az év vége előtt.

Vágyunk mindig ugyanaz,

nem szeretnénk tudni, mikor

ér utol a balszerencse, amely

nem szerepel a naptárban.

Látogatás a temetőben

(Besuch auf dem Friedhof)

Egy sírt nyitnak meg; a munkások

két lábbal a gödörben állva felnéznek

rám a mélyből. Amit rejtett,

lassan láthatóvá lesz, vörös kezek

világosságra hozzák. Rögös föld, csigák,

deszka és egy pár csont, semmi, ami

bennünket ijeszthetne. Többre számítottam?

Gyermekként tudni akartam, mi minden

tűnik el a holtakkal, ami soha többé

föl nem bukkan; az élet szent dolgait.

Tovább megyek, az árnyékom saját

felelősségére más holtakat keres,

mint alvajáró egyensúlyoz

a sírok között a zöld peremen.

A helyzetről

(Zur Lage)

Ahogyan a dolgok alakulnak,

éppen ideje terveket szőni

erre az évre és az elkövetkezőre.

El kell olvasni egy könyvet,

a részvét kvótáját lennebb hagyni.

Nem akarunk tévedésből meghalni,

mondjuk, és megrázzuk fejünket.

Félelmeink csak félreértések;

ez igaz, mondják a többiek.

Mi igaz? Homályban keresgéljük

a régi szótárakban

a boldogság pontos jelentését.

Kis örökség

(Kleines Erbe)

Semmittevéssel is halomba hordhatunk

az évek során egy életrajzot,

kis rakás magma, haszontalan bőség,

amelyben mások gyönyörködnek.

Mindenki odavet egy szócskát,

és a végén, ha megadatik,

a világ tetején áll az ember.

Aki keveset ír, még életében

eljut az Összes műveihez,

csak a sírkő bizonytalan

a sok halott miatt.

Az érintés felébreszti

a kígyót, hagyd hát békében

saját szíved védelméért.

Kiköltözés

(Auszug)

Most üresek a szobák, a bőröndök

a folyosón állnak, mogorva ládák mellett,

melyekben könyvek és újságok küzdenek.

Egyenlőtlen harc: papír a papír ellen,

egy régi tragédia folytatása.

Milyen erős az üresség szaga! Egy légy

rója köreit és fényképez,

– fekete zászlós angyal –

beleszédülve zümmögő liturgiájába.

Az ablakpárkányon egy érme,

régi pénznem, mindenre futja belőle.

Sem szék, sem ágy nem kér elnézést,

az emlékezés is eltűnt, akár

a csótányok. Élt-e itt valaki?

Hamarosan beköszönt az este,

és letörli a képek nyomát,

amelyeket  leakasztottunk,

hogy föl ne akasszuk soha többé.

Séta után

(Nach dem Spaziergang)

Számba vesszük, amit láttunk:

kutyákat; idős embereket; egy víz nélküli patakmedret;

egy templomot, amely levegő után kapkodott hevesen.

Vakmerő madarakat, melyek egy tragédiára figyeltek,

amit nem láthattam. Egy késői lepkét,

amely mostanra már biztosan halott.

Elfeledtem, miről is beszélgettünk.

Művészetről nem esett szó.

Nyárutó

(Ende des Sommers)

Hosszabbak lesznek újra

a fényhez írott levelek, könnyelmű falevelekre

tűzve; az elbeszélések együtt vándorolnak

a nappal, könnyedén és beszédesen;

elsuhant a kétértelmű ünnep.

A lehetőségek világa együtt növekedik

az árnyékkal. Csak egyvalaki mondja:

Minden marad, ahogyan volt.

Mint tolvaj cibálja ruhánkat

a szél, és a víznek

nincs többé ideje a diszkrécióra.

Természeti kép

(Naturstück)

A láthatár fölött egy madár.

Látja a nyulat, amely a mező fölött repül,

kereket old az idő.

Egy egér a halhatatlan gyomok között.

Meglát minden egyes hangyát, az álmatlanság

mozgó képét. Látja a kisebb madarakat,

lármájuk felébreszti a kőfalakat.

Bennünket is lát, szép derék  állatokat,

akiknek az igazság szívügye.

Látja, amint járatjuk a szánkat.

A többi szóra sem érdemes.

BENŐ ESZTER fordításai

Michael Krüger német költő, író, műfordító. Wittgendorfban született 1943-ban. Írt verset, novellát és regényt. 1968-tól szerkesztője, majd 1986-tól 2013-ig vezetője a müncheni Carl Hanser Verlag könyvkiadónak. 1976–2014 között az Akzente szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Többek között a Peter-Huchel-díjjal és a Bajor Szépművészeti Akadémia nagy irodalmi díjával, 2014-ben pedig az Első Osztályú Német Szövetségi Érdemkereszttel tüntették ki.

‍