Apám, aki még mindig nem volt az apám, ült a teraszon és nézte a nagy diófát.
– A viszontlátásra! – mondja Emil, és az asztalomhoz ül, intek a szememmel, minden rendben, Akácné Balló Sárika szó nélkül hozza a vodkát...
1739 augusztusában, alig valamivel a pestis csillapodása után, Hermann Lipót posztókereskedő hazalátogatott a család csongrádi házába.
A nevem Mikko Virtanen, finn férfi vagyok. Minden évben karácsony környékén eljövök ide, a thaiföldi szigetekre. A szabadság és a remény útjára.
A szálló, egy zöldre festett faház az üvegfalú modern épület mögött szerénykedett.
Számomra még az ébresztőóra is a múlt része.