parabolák tányérsapkái az erkélyborzolt betonketrecén, ez az arborétum.
Szavak nélkül,az átszitált időben,szétszórva könnyedén.
Társaságodban nem önmagam vagyok,legalábbis nem én,vagyis csak én,
Amikor horpadt sátorban laktamegy széllelbélelt, böjtös tavaszban,