A városban töltött három napomAlatt egy jóbarátom is akadt:A mindig ragyogó csipkebokorItt, az egyetemdombi lépcső mellett.
Nincs sehol az a tájahol nem fáj a lélegzésremeg a hangod isamikor megszólalsz
Tudom, az időt csak a te gondolataid szélén mérem. Senki sem mondta el nekem, hogyan kell járni rajtuk. (Nem várom, hogy ez bekövetkezzen.)