Ez a nap legyen a kávé napja, a forró csésze diadala, legyen ünnep, örömóda az őszi elégiák
No, barátom, elmondhatod, hetvenötöm, hetvenhatod felejtődött, miért nem kapott egyikőjük sem kalapot? Bár tán furcsa is lett volna, hogy ha ez lőn tollam dolga,
Sötét helyen, zárt ajtók mögött, távol a nyilvánosságtól, gyűlésezik a félelmek kongresszusa.
Te még írsz-e, Árpi? De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy hallgatja-e még valaki a hótiszta gondolatokat? Eszébe jut-e még valakinek, hogy honnan jöttünk? Aggódik-e valaki azért,