.svg)
Sötét helyen, zárt ajtók mögött, távol a nyilvánosságtól, gyűlésezik a félelmek kongresszusa.
Te még írsz-e, Árpi? De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy hallgatja-e még valaki a hótiszta gondolatokat? Eszébe jut-e még valakinek, hogy honnan jöttünk? Aggódik-e valaki azért,
Te nem láttad ernyős virágzatuk billegését, arcodat nem cirógatta levélke.
a színpad már nem a miénk ahogy a múlt sem markában tart a zsugori idő cenzúrázza emlékeinket
Zetelakáról tartunk hazafelé, te az anyósülésen; mögöttünk, középen, mélyen behajolva Bogdán beszél; figyelsz, nevetsz, bólogatsz. Látom most is az arcodat, a tekintetedet; tetszik a történet, az
