.svg)
Kivert kutyákként szaladtunk hozzád, / kilesni titkaid.
Szétbomló sóhaján a végtelennek / kiléptem szálkás árnyékom mögül
Kőszobrok várnak egy túlméretezett kertben, / talán egy koldus keres éjszakai szállást, / talán Isten botorkál. És magában beszél.
reggel van a fény formákat oszt / vissza tárgyaidnak színeket próbál
bordélyház pincemély / – a nap is haldokol – / koporsónk dinnyehéj / gyulladt szem a pokol
Talán csodálkozol, mi ez az érzelgősség épp tőlem, aki egyik pillanatról a másikra leléptem...
