.svg)
Charlie Parker tudja, hogy heroinfüggő, de nem szeret erről beszélni. Nem azért, mert szégyelli, szégyellné, ha szégyellné.
el a Szamos, fel Kolozsvár, / fel Erdély, fel a gyönyörűen pompázó, illatozó, tarka és / sokszínű világ fölé…
A szomorúság metrón utazik. / Grandsont hallgat és úgy ül mellettem, / mint egy ügyvéd vagy pszichiáter...
Az életen át történő egyszerű áthaladásom, illetve a pillanatok értelmének és fontosságának megragadására való képtelenség talán arra is visszavezethető, hogy én is minden pillanatban „kicsúszom”...
A nyír előbb bőrét hámlotta el, majd ledobta / kérgét, lázba kapott, elszenesítette fájó húsát, / takarónak hullott leveleire szórta saját hamvát...
Megdermedt a város, megállt. Az utca üres, semmi mozgás. Sárga szoknya lebben fel egy pillanatra, majd eltűnik a sarkon.
