.svg)
Fájdalomból vagyunk és örömből vagyunk, / mi, fájdalomokozók, örömokozók.
Történt vala egyszer, hogy jeles népek gyűltek összve János atyánkfia házánál, ahajt a Gordontető árnyékában, a temető alján s még aljafelé, a pitvaros háza tornácán, egyelőre.
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
Kezemben rétegekből lemezelt hangszerem – / nyaktőből fut a fogólap, mint farkcsonttól a csigolyák, / dohos lepedődarabbal tisztálkodom, törött üvegen át
Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
