Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Egy nép attól lesz nép, hogy közösen szenved: közös szenvedés, örök kötelék, mindig mondom. Ez olyan bajtársias dolog, tudjátok, mint a katonaság.
Bokor Krisztián #folyamatosjelen című kötetét az új civilizáció első táncosainak ajánlja.
Abban, hogy fotózni kezdtem, Erdélynek és az ott megismert számos embernek van az egyik legmeghatározóbb szerepe.
Kezdetben a Föld még kietlen és puszta volt, Söténd fölött sötétség volt, de az író lelke lebegett a vizek felett.
Mit szabad, kell vagy lehet megőriznie a szerelmi lírának a reneszánsz, a romantika vagy a modernség magasztos-tragikus-végletes hagyományaiból, mikor a 21. századi válóper prózaiságával szembesül?
Isten veled, Jóska, írom, és közben nem hiszem el, hogy nem hallhatom már a hangod, a nevetésed, nem ülünk többé egy asztalnál veled, rácsodálkozva az együtt gondolkozás csodájára.