.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Milyen jó, hogy háborúban mégsem hallgatnak a múzsák – jut eszembe az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan Élni tovább című novelláskötetét olvasva...
„A borda ívének / csontos biztonsága helyett / a vakító réten / botorkálok, / hol átdobban bőrödön a parázs”
Volt egyszer egy világ meg egy irodalom. Az irodalom volt a világ. Volt az irodalmon kívül is világ, de csak annyiban létezett, hogy mit is szólt ehhez az irodalomhoz.
– A kocsma az mindig kocsma marad. Világok dőlnek össze, meggörbül a tér és idő, de hívogat, kacsintgat neked az eseményhorizont peremén egy lebuj, egy késdobáló, egy oarecare bar de zi.
Cervantes le akar nyűgözni, és le is nyűgöz. Úgy csal lépre, hogy amennyire lehet, ragaszkodik a valósághoz, de persze tudja, hogy nem lehet, mert a valóság rágós és emészthetetlen.
87 életév, ebből 54 év egyetemi oktatás, közben 52 év tudományos és tudomány-népszerűsítő publikálás…
