.svg)
Narine Abgarjan: Élni tovább. Könyv azokról, akik túlélték a háborút. Meg azokról, akik nem. Goretity József fordítása. Typotex, Budapest, 2022.
Milyen jó, hogy háborúban mégsem hallgatnak a múzsák – jut eszembe az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan Élni tovább című novelláskötetét olvasva, miközben próbálom felidézni korábbi örmény olvasmányélményeimet (de csak az osztrák Franz Werfel Musza Daghja jut eszembe). Narine Abgarjan mintegy harminc novellát tartalmazó kötete azonban korántsem a werfeli vonalat viszi tovább: annak a háborúnak az utótörténetét írja meg, „amelyet nem volt szerencsénk tetten érni”. Hogy ez történetesen az Örményország és Azerbajdzsán között kitört hegyi-karabahi háború lenne, az szinte mellékes a novellákban Berdként megjelenő határfalu lakóinak személyes tragédiáiban. Abgarjan ugyanis nem tetten érni akarja azt a háborút, nem a történelmi igazságtétel érdekli – hanem azok a sorsok, amelyek a háború okozta tragédiák és veszteségek után is valamilyen formában, de folytatódtak. Nem a háború érdekli, hanem ami utána következik. Az a határlét, amelynek a halál árnyékában folytatódnia kell. Mert, mint olvashatjuk a kötet novellisztikus utószavában, „a háborúról írni olyan, mintha az ember összetörné magában a reményt. Mintha a halál arcába nézne, azon igyekezne, hogy ne vonja el róla a tekintetét. Mert ha elvonja, önmagát adja fel”. Harminc sors- és veszteségtörténet az Élni tovább – szereplőinek vesztesége minden háborút átélt vesztesége és fájdalma. Démonaik a mindenkori háborút átéltek démonai. Nem a hősök, nem a csatazajban elhunytak heroikus küzdelmével, hanem az otthon maradottak – korántsem hétköznapi – mindennapjaival szembesít: mit kezdünk a veszteségeinkkel, hogyan tudunk mégis igent mondani az életnek. Mert „az élet igazságosabb a halálnál – ebben áll törhetetlen igazsága”. Narine Abgarjan költői telítettségű prózája, mely leginkább az összetört emberi sorsokat keretező, a természetben az isteni csodát felvillantó képekben érhető tetten, s amely az Égből hullott három alma (Typotex, 2015) című, afféle kaukázusi Macondóba kalauzoló kötetéből már ismerős lehet az olvasónak, felemeli és átlényegíti mindazt a borzalmat, félelemből álló „hallgatag, áthatolhatatlan ködöt”, amely a novellák mélyén húzódik. A halál mellett az élet folytatása az Élni tovább. A túlélés és a remény könyve. A hité, hogy a „a szétszakított ölelések összezárulnak”.
