.svg)
Az első, királyréti szállóban töltött éjszaka után a kora reggeli frissességben is örülhettünk a ténynek: tényleg itt vagyunk.
Zelei Dávid és Tóth-Czifra Júlia irányításával egy olyan szemináriummal indult a nap, ami gyakorlatias információkkal szolgált a fiatal alkotók számára: a publikációkhoz vezető útról és az ehhez szükséges tájékozottság jellegéről folyt a beszélgetés. A folyóiratválasztás és a könyvkiadás témaköréhez kapcsolódóan többen is megosztották tapasztalataikat, hasznos tippek hangoztak el, melyekből a leendő elsőkötetesek is levonhattak pár megjegyzendő tanulságot.
A délelőtti és délutáni műhelymunka az előző napi bemelegítő után már gördülékenyebben folyt. A műfordító és kritika csoportok, a három próza- és a két líra-csoport valóban beindult; kik az otthonról hozott szövegek szétcincálásában, kik a kidolgozandó szövegeikben merülhettek el, a műhelyeken belüli megegyezés szerint.
Délután a második nap meghívottjával, Bereményi Gézával Szirák Péter beszélgetett. Kezdésként a meghívott világérzékelését nagyban befolyásoló gyerekkor került terítékre. Bereményi Géza a gyermeki figyelem élességét több, a nagyszülőkkel töltött tartalmas évekből származó történettel is igazolta. A megidézett gyerekhang könnyűszerrel felfedezte az őt körülvevő felnőtt-világ önellentmondásait, zavarosságát, de a mély gondolati alapot szolgáltató elszórt félmondatokat is magába építette.
A nevelőapjával és édesanyjával töltött fogságként jellemzett időszak megszakítása egyben a gyermeki világ elhagyását is jelentette. Bereményi ebben az összefüggésben értelmezte magát az írást is, mint annak az eredménye, hogy ki tudott szabadulni a fogságból.
Az író életútja, érdeklődésének iránya bevallása szerint az ellenőrzés irányának függvényében változott. Ekkor került szóba a feljegyzetlen korszakok jelensége, amelyek a konvenciók változásában és a tanácstalanság fokozataiban voltak tetten érhetőek. Egy fontos életszakaszt jelentett a Cseh Tamással folytatott alkotói munka is, amelynek komikus előzményeiről, az összeköltözésüket hitelesítő közös szabályzatról és az alkotói folyamatok zsigeri voltáról mesélt a meghívott.
Szirák Péter kérdésére válaszolva elárulta egyetlen hobbiját: a kereveten heverve nézni a plafont, hiszen ekkor használhatja ki a formátlanul adódó gondolatok jelenlétét. Először mindig kell már lennie valaminek, aminek így, fekve, utána lehet úszni. A beszélgetés során Bereményi Géza felolvasott a készülő önéletrajzából. A részlet önmagában is bizonyítja, hogy nem véletlenül emlékszünk arra amire, az elfelejtett dolgok pedig megérdemlik sorsukat.
Ugyancsak Bereményi Gézával folytattuk az estét, az 1989-ben bemutatott Eldorádó című filmjének forgatásával kapcsolatban osztott meg velünk olyan személyes történeteket, melyek a film kiindulópontját jelentő nagyapa személyét hozták hozzánk közelebb. A kereskedőt, a kereskedői és általános mentalitásbeli változásokat tematizáló filmet ezt követően közösen nézhettük meg.
A csillagos ég alatt a Bozo-féle ritmusokra melegedtek a FISZ-tábor lakói, a későre nyúló önfeledt szórakozáshoz pedig a zenészek is csatlakoztak – ki ne vágyna ennyi fáradhatatlan fiatal társaságára.
A képeket Gondos Mária Magdolna "Tücsök" készítette.
