Első dolgom ma reggel, hogy kijavítsam az előző napi harminckilenc tollbamondást.
Nem sokkal Szent Iván-éj előtt ismerem meg Pókembert. A helsinki katedrális kőlépcsőjén ülök, és egy finn nyelvtankönyvet lapozgatok, amikor megérzem a jelenlétét magam mellett.
Sajnálom / hogy nem tudtalak / megtanítani úszni / de én sem tudtam / mielőtt megismertelek / én szégyelltem magam hogy nem tudok
Az életen át történő egyszerű áthaladásom, illetve a pillanatok értelmének és fontosságának megragadására való képtelenség talán arra is visszavezethető, hogy én is minden pillanatban „kicsúszom”...
Mennyire meglepődnek majd az utcák / amikor hajnaltájban nem találnak ránk...
A világ körüli utazás járókával veszi kezdetét.