Magas, nyurga férfi állt az ablakocska előtt, kissé meggörnyedve. Kigombolt kabátja alá szorult ingének egyik gallérja, a másik kitűrve.
Szeretem ezt a 102 lóerős gépet. Simán elsuhanok vele az autók között a dugóban. Ilyenkor érzem a hátamba fúródó irigy tekinteteket.
Tizenkét éves kiskamasz voltál, a harmadik költözés küszöbén.
Mindig úgy képzeltem, legalábbis mióta repülök, hogy a házasság olyan, mint a távrepülés, magasságnyerések és siklások sorozata, és az első emelésben kitekersz felhőalapig.
Ez a kő egy nevadai hegy mélyéből került hozzám, és kabalaként évekig itt mutatott vakbele fölé ellenkező kezével, amelyikkel nem szegezte a kődarabot a lencsének, a zsebemben hordoztam...
Már megint otthon hagytam az esernyőmet, gondoltam, amikor a szürke felhőket a tér fölé sodorta a szél. Összehúztam magamon a kabátot és gyorsítottam a lépteimet.