.svg)
el fogom nektek mondani újra a szájat megtöltő szavakat a mi borzalmas egzisztenciáinkból származó szavakat
Fekszem a fűben Fekszem a fűben az erdő szélén Ha borjú volnék Esküszöm, mind megenném
Ő volt az, aki holdmezőn jött, akár egy jelkép, a kietlen tér omló sivatag homokhegyén, egyedül, mintha tűzben olvadt antracit borítaná,
Nem emlékeztem rá, hogy hajnalban a hajamnál fogva rángattál ki a nappaliba, és kérted rajtam számon, mit tettem. Úgy felejtettem el, ahogy a születését felejti el az ember,
