hogy zuhansz a mennyezet felé,rémülten kapaszkodsza hátadon levő ágyba,
kezdetbenahogy már kitalálhattada magányos felhőkanyajegyet vetnek a földre
Hogy mindennek legyen helye.A szívnek, a vérnek, a fognak.
"Ki sürgeti, hogy nagy-nagy tüzet kéne rakni,mert világ van a szegényember vállán?
Vékony, hosszú ujjaikkal ábrákat rajzolnak a pazar kék égre,arany fogaikkal megharapják a felhők húsos lábikráját,
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.
.svg)
