.svg)
Anca Bodea: Pray
történelemvers
(history poem)
kezdetben
ahogy már kitalálhattad
a magányos felhők
anyajegyet vetnek a földre
nemsokára tojás reped
és a bébi pterodaktilusz
világra küzdi magát
a hegyek fölött
hegyek
a víz ragyog
a tiszta ezüst víz
és a nedves csendes homok
az új világ endemikus lova
az erdei ló
az igazi ló
még több felhő
kevesebb felhő
bronz
ha időt adunk neki
még a madár is megnő
az uborka megavasodik
és felolvad a fagyott mező
feltalálják az ajtókat
amíg egyszercsak
egy rossz ember fejét harapdosó alpesi kecske
meglepődik mindkettő
a rossz ember visszatér a városba
még csak nem is rossz
a kecske nézi a füvet
a városban együtt töltjük életünket
mint nyugtalanító szőlőszemek
mindannyian
mogyorókrém jön és megy
az emberek árapálya végtelen
fantasztikusan néznek ki választott
városi buszaikon
egy katicabogár besötétül a rossz ember
vécétartályán
amikor odanéz
pókok halnak öregségben
városában mindenütt
még mindig az álmokban naponta
megkínzott városi galambok
most néha úgy is előkerülnek
hogy fejük helyén smaragd
ebben a városi otthonban
amíg ott van a lány
narancsillatot áraszt
mikor ébren van
a rossz ember belebetegedett
a körülötte forgó világba
nemsokára
besötétedik egy nyelven
amit nem értünk
napelemeink befagynak
és felolvadnak
szöcskék rajzanak 17 évente
phobos vége
a csillagok rendes mozgása
fehérbe váltanak a hullámok
ahogy megütik a partot
istenem
(my god)
fogalmad sincs
milyen messzire utaznék
csak hogy felbosszantsalak
még egy divatos cipőt is felvennék
istenem
nézd csak meg
és még egyet? kérdem
rajta mondod
és még egyet?
nem az már túl sok cipő
kiáltunk
erdődarabokkal dobáljuk meg az erdőt
sétálunk
az úgynevezett fák és ég között
az úgynevezett sárkány és egy felhő
istenem
az úgynevezett ég de előbb a fák
ha megfogod a kezem
megfogod a kezem
még az eső is eleredhet
séta a nedves levelek között
az úgynevezett cipőm lejön a sárban
istenem ezek a sárga zoknik
imádom őket
mit tudok én
(what do i know)
szeretem amikor halottak
a versek
és a fény
bekúszik az ajtó alá
és nem túl messze
most fog elgázolni
valami fontosat
az a gyönyörű teherkocsi
vagy amikor halottak a versek
és egy árnyékpenge
áthúzza magát az udvaron
ahol a csalán olyan furcsa
amilyennek akarod
amikor aggasztja a lábad
azt is szeretem
szinte semmi
nem az én dolgom
és bárcsak annyi se lenne
úgy mosom meg a fogaimat
mintha gyűlölném őket
végre
halottak a versek
de mit tudok én
annyit tudok hogy
egy gyermekre sem szabadna olyan
előkét ráadni ami azt állítja hogy
a világ legjobbja volna bármiben
annyit teszek hogy ujjal lövök
egy molylepkére
a sötétben
és mit mondhatnék
ezúttal legalább
teljesen feladtuk
szeretem amikor ez történik
HORVÁTH BENJI fordításai
Crispin Best 1983-ban született, Londonban él. Az elmúlt évtized angol költészetének egyik legeredetibb és legfurább hangjaként tartják számon. Első verseskötete Hello címmel 2019-ben jelent meg a Partus Press kiadónál.
