fogást keresel az időn amikor a sárgadinnyésparmezános reggelek nyomába eredsz:a tikkasztó jelen örvényébe szővebújik hozzád egy befejezetlen pillanat
egy naponlevelet írtam neked hogy az elsőnapsugárral érkezem
apu halakat tart egynagy üvegakváriumban.anyu egy ideje valamiértnem szereti őket.
Megérkeztünk.Huzatos, lepusztult perononülünk egy padon és az utolsószerelvényre várunk.
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.
.svg)
