Gyermekem, a tél átsurran az országon. Faházban lakom egy fehér hegyormon.
A résekben tapogat a fény, szabad magasságban fekszem piros takarómon, s így, a kuplungot kiengedve új sebességbe pörögnek
mikor apáink kilovagolnak anyáink bedeszkázzák az ablakokat a határról égett hajszagot hoz a szél ilyenkor a pincében imádkozunk
Nem stroboszkóp Nem a hajnalcsillag utolsó állásától benedvesedett hó.