Ha tudnék bizonyára visszajönnék térdig / állnék a patakban és apró menyhalak csipkednék az ujjam / biztosan visszajönnék ha tudnám mi történik és ki az aki / velem tart benéznék ablakodon
Ama nevezetes vásár napján Kalagor Máté úgy néz ki, mint egy szépreményű fiatalember, aki egy amerikai filmből lép elő...
Michelangelót / elbűvölte a festőnő / modelljeinek kisugárzása a vásznon.
Talán illő volna némi hűvös távolodás kettőnk szellemjárta történetében...
Semmi, csak a létezés súlya egy szerda délután a villamos párás ablakán keresztül, siető emberek csöpögő esernyőkkel, a siető esőben.
Akkor lesz belőled oktató, / ha éjszaka eső kopog / balsorsod tetőcserepén / s a kéményre ráfagy a levegő.