.svg)
te drága lány
mesterekre vagy kárhoztatva
kik öregebbek
szelídebbek
férfiabbak nálad
folyton meghatódsz figyelmükön
köszönsz
megköszönsz
de mit tudnak ők az éjszakákról
hogy manapság mitől válik eggyé az egy
nem látják szorongásod
ha csíkot szívsz fel
azt hiszik tőlük könnyezik szemed
mit tudnak ők az esztelen kattogásról
hogy mi ma a punk s hogy a techno nem tek
ők hazamennek
de te mit kezdesz azzal
hogy ebben a városban
nélkülük
törzshelyed már nem lehet
fogadd el drága lány
a törzshelyeidnek annyi –
aki nem megbolondult az meghalt
vagy pénzért jár dalolni
csíkokat szívsz inkább
a sör nem éri meg
tizenkét lej egy ursus
ha hat lenne
akkor is ráfizetsz
drága lány ismerd be
a dzsentrifikált éjszakában neked helyed nincsen
hiába várod hogy tubiszódád ára érdemben visszatérjen
a mesterek meghaltak
megbolondultak
magukról beszélnek
mestered már nincsen
nincs szúfi
nincs oltár
van szex
hiába zokognál
megértő váll sincsen
luxussá vált mindaz
ami közösségi kényszer
ez lettél:
privilegizált kocsmaékszer
engedd el
drága lány
más éjszakát keress
köszönd meg menj tovább
te drága kocsmakereszt
