.svg)
Kovács Boglárka naplószerű jegyzetei és reflexiói a Bákó megyei Csík faluból, ahol jelenleg magyar nyelvet tanít kisdiákoknak.
De hogy milyen reggel volt, az is, Pista bácsi, / indultunk volna, mentünk volna haza innen / oda, a városodon át, a városon, ahol pár évig / én is, igen, mentünk volna tehát, indultunk
A lakatlan és nonfiguratív börtön, / amit egyszerűen csak szabadságnak nevez / a duplagondol bűvöletében élő elme, / folyamatos ostrom alatt áll.
A nagy író nem olyan, mint a nagy írók. / Nem olyan különc. / Nem olyan bohém.
Pálinkával köszöntik egymást. A tepertős pogácsa harapdálása közben már feljönnek az egykori tanárok.
Nem telt el még egy perc sem, mikor az egyik ház felől zajt hallottam, aztán egy alacsony, idős nő jelent meg a vaskos fémkapuban.
