Materialista vigasztalás (versek)

Materialista vigasztalás

Ha az anyag nem vész el, csak átalakul,

hitetlen sem maradsz társtalanul.

Istenes vers

‍

Tudtad, hogy ha félsz a sötéttől,

márpedig félsz,

akkor nem a szellemektől,

a szörnyektől,

ilyesféle gyermekes baromságoktól,

de még csak nem is

az egyedülléttől félsz?

Éppenséggel pont attól,

hogy nem vagy egyedül.

A félelem nem hit kérdése.

Tegyük fel, hogy az Isten

krónikus halogató,

tegyük fel, hogy az Istennek

imposztorszindrómája van,

tegyük fel, hogy az Isten

nárcisztikus szociopata,

tegyük fel, hogy az Isten

transzgenerációs traumákat örökít át.

A saját képére.

Soha nem fért a fejembe,

hogy e mindenható kozmikus lény,

entitás, valaki, miért foglalkozna egyáltalán

ilyesféle pondrókkal, férgekkel,

mint – haha – mi vagyunk,

velünk, mintha ennek volna értelme,

s főleg: miért várná el,

hogy szüntelen őt dicsőítsük,

hol érdekelné egy ilyen kiterjedésű univerzumban,

talán nem is tudja,

hogy egy eldugott szegletben van ez a bolygó,

s a felszálló, elszálló imák sem gyorsabbak a fénynél,

évmilliárdokig tart, míg elvánszorognak abba a ficakba,

ahol ő éppen ki tudja, mivel foglalkozik,

és hogy nekünk teremtette mindezt,

és hogy uralkodjunk mindenen,

és hogy öljük kedvünkre az állatokat,

hát micsoda önhitt baromság,

ezt csakis mi találhattuk ki.

S egyáltalán, volna itt még egy fogas kérdés.

Ki mondta azt, hogy isten látta, hogy ez jó?

Ki látta, hogy isten látta, hogy ez jó?

Hol vagy?

Influenszer elégia

‍

Egy éve kezdődött, kinn voltam a természetben.

Úgy volt, hogy az akkori csajommal megyünk,

de szakítottunk előtte. Féltem a sötétben,

reggel kimentem a kertbe, ami egy patak

mellett volt. A közelben méhtelepek voltak,

hallottam a méhzümmögést, és rádöbbentem,

hogy baszd meg, a méhek nekünk ingyen melóznak, érted?

Ösztönösen ezt csinálják, és őket nem mi találtuk ki.

Ott egy 7-es BMW, milyen komolyan össze van téve, nem?

És mégis mindig vinni kell szervizbe.

Viszont a méh az csak csinálja magától.

‍