Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.
Állunk ketten a szemerkélő esőben. A többiek a sziklaperem takarásában dideregnek. A széllökések miatt még dermesztőbbnek tűnik a levegő, szürke, tömött felhők sorakoznak.
Itt láttam Robert Redfordot: három nap keselyű. Szép ábrándkép volt, hosszú életű. Keresztmama adott pár vég kiváló szövetet.
Nagyon nehéz betartani az időrendet halottként. Hogy múlnak a percek az égi málnásban? Órák csurrannak fodrozódó felhőkről, szigorúan ugyanakkor?
Emlékszem nagyanyám titkolózására, mikor a megélhetés macskát, kutyát is számolgatva tartott, pedig testvér, barát, családtag, nem lump díszvendég...
Ne kísértsd a vétlen ifjúság fehér rózsás korát!