.svg)
Galamb
Vas Vikinek
Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek. Akárhogy kutatsz az emlékeidben, nem találni ezzel azonosítható élményt. Az emlékezet madaraktól csendes. Nem talál Rajtad fogást. Tested magyaráz, mint egy szimbólum körülfogta bábu. Szimbólumokba gabalyodsz, bárhová mozdulsz, leversz egy jelentést, felröppen egy veréb, bárhová mozdulsz, kinyílik egy virág a budakalászi kertben. Közvetítesz. Báb. Virág. Kalász. Mennyi az idő? Megmérem a szobám a lépéseiddel, a hangsúlyoddal, annyi, mint Gibraltártól Gilgames. A hőmérséklet testhőmérsékleted. Énekeltél a konyhában. Főztem, és hallgattam, ahogy énekelsz. Olasz tészta, paradicsomszósz, énekelsz. Főzőedény, villanytűzhely, énekelsz. Olívaolaj, balzsamecet, énekelsz. Érintés és főzés rokon szavak, mint szavanna és szandál. Átsétálsz a konyhán, és valahol felébred egy galamb.
Álom
Az álmok nem hazugságvizsgálók, nem a túlméretezett valóság jégtömbjeiből faragják ki az ideális állapot körül a tényt, hogy korláttal lekerített belseje megközelíthetetlenségével tüntessen, mint a napokban a glasgow-i klímakonferenciára összegyűlt maszkban a kétségbeesést tömörítő szórvány. Az álmok vizsgálati tárgya a személyiség, mint egy mérleg, az álom tartja magán, hol van az én, az álom tartja magán, hol van a Te. Bárcsak egybenyílhatna a Te és az én álmom, ismerné az átjárást az álom, új, ezoterikus, transzcendens, szexuális élményt jelentene, megfeledkezne arról, hogy megérintsük egymást, közelebb kerülne a két test a test rejtegette személyiséghez, hogy nem akadályozza kéz, láb, csukló, felesleges, tölcsér, hárító a test.
