Pulzus

Pulzus

I.

Itt láttam Robert Redfordot:

három nap keselyű. Szép

ábrándkép volt, hosszú életű.

Keresztmama adott pár vég

kiváló szövetet. Ládában ült,

szoknyát varrtam belőle,

diákéveim szűk tanúja lett.

Itt úgy beszéltek másról: iparos.

Megtudtam, hogy a lány

csinos, vagy nem csinos.

Azt mondták, itt sokkal

több nő lakik, mint férfi.

Aki emberhez jut, a dolgát

nagyon érti. Ez a nő dolga,

jó nő ráfigyel egészen.

Erre sosem figyeltem igazán,

a dolgom most sem értem.

Nem tudom, értettem-e valaha.

Van-e megértés, lehet-e

eljutni oda.

II.

Ahogy az ember elindul

az árnyas fák alatt. Nem érzi át,

hogy amit választott, megint

túl nagy falat. Csak megy

ruganyos léptekkel, alig figyel.

Megy, csuklik, könnye szökik,

félrenyel. Vonul, orrlika tág,

remeg a horpasza. Megy,

mintha nem a szakadékba

tartana. Szép terület, kudarctól

kudarcig csúszkálni épp elég.

Telik az idő, aztán kiderül,

hogy a fényes siker is szakadék.

Tejből-vajból, selyemből-

bársonyból bűvölt odú.

Szűköl benne az aranyélet,

fásultan néz, piszokul szomorú.

Vonul büszkén, boldogtalanul

itt, a végeken. Bárhová fordul,

üti-vágja ösztön, értelem.

Pedig megülni, elmélyülni

volna szelíd dombhát.

Igazság szerint megtanulhatná

valahára a dolgát. Üljön le

csendesen, mérje a pulzusát.

Nézzen magába, világítsa át

magát. Próbáljon a fogollyal

szót érteni végre. Az ép elmére

koncentráljon, ne a tisztességre.

A makulátlanság dicső, szent

könyvben jól mutat. Kár,

hogy a létezés eleve

bűntudat.

Kegyelem

Kalandozásból sohasem elég.

Az új föld alatt kattogó kerék.

Nyugton maradni, végre-valahára.

Buddha-szem, Mahájána, Hínájána.

Elvek, tanok, áramlatok, hitek.

Válságok, testiek és lelkiek.

Körök, koncentrikusak, hidak a Dunán.

Megtérés-gyakorlat, nap nap után.

Erőfeszítés, legyen valami.

Valóságra összpontosítani.

Lávafolyam, túlzó érzékelés.

Apad a sok, sereglik a kevés.

A létezés csupa múlt és jövő.

A gyötrődő jelen nem jön elő.

Nem jön elő, mindenben benne van.

Kapkodva jelenítem meg magam.

Jöttem és láttam, utak, emberek.

Vékony vagyok, mint hasfalon a heg.

Összeszorított, torz vonalú száj,

kívül-belül a szüntelen muszáj.

A volt, a lesz szirupos lé, ragad.

Maradj nyugton, szuszogva védd magad!

Ki-be, ki-be, így lélegzik a van.

Létem az idő orrlyukaiban.

Pillangó utca, csöndes diadal.

Köss békét pályád kudarcaival!

Tükörben törpe, szenvedélybeteg.

Mozdulatai felelőtlenek.

Szavai furcsák, búsak, bíborak.

Kis mitugrász, fontoskodó alak.

Forog a föld, munkál a kegyelem –

Tan Kapuja Buddhista Egyetem.

Tanka, pulya, felleg, víz, sziklapart,

a másolat eredetibe tart.

Szenes szemöldök, kígyózó karok,

lótuszvirágra hajló hajnalok.

Csengettyűhang, megnyíló pusztaság –

súlyos szavak, hajózzatok tovább!

‍