Eszteró István versei

Siklódy Ferenc: Party Soldier

‍

Mielőtt kinyitná szemét

‍

vannak vidékek ahol

a fölösleges

kutya- s macskakölyköket

vízbe ölik vagy elevenen

eltemetik

de mielőtt még a szemük

kinyílt volna

de mielőtt még a szemük

kinyílt volna

(Kányádi Sándor: Vannak vidékek, 1974)

Emlékszem nagyanyám titkolózására, mikor

a megélhetés macskát, kutyát

is számolgatva tartott, pedig testvér, barát,

családtag, nem lump díszvendég,

fürge egeret fogott, másik jószágot terelt,

csibékre lecsapó héját riasztott,

tényleg őrizte a semmit, moslékot, száraz

kenyeret is megevett, nemhogy

ivartalanítására telt volna, állatorvos sem

volt, de nem kószált gazdátlan,

nem jajveszékelt sivalkodva menhely rácsa

mögül száműzöttek elvadult

serege, ösztönszerűen az udvar rejtettebb

zugába fialt, hamar lefülelték,

napokig hagymázasan nyomozta az űrt,

szoptatta elcseppenő kutya-

lélekkel a meghagyottat, a hűség, szeretet

csukott szemű álmát, amit

a szükség vödör vize sem fojthat tengerébe…

Kegyetlenségnek is tűnhet, de

múlt szálkájához képest szemet ver ki jelen

gerendája, ahol parlamentárisan

csap le humánhúsra ehült héja-kommandó,

s meg sem rezdül a szív, világ-

háló, hogy akár kilenc hónapig abortusz

végezhet fölösleges emberi

magzattal, miközben idomtalan macska-

és kutyafajtákat, degenerált

ideológiát kitenyésztők szívnak el génből

identitást, vonnak ki agysejtet

pórázon vezetett gondolatvilágból, hogy

elengedjék a szakadéknál,

mielőtt kinyitja szemét, mielőtt kinyitná…

Macskamigráció

A Ház napirendi gócpontja három kismacska,

az egyik szomszéd nénié, kinek rottweilerje

testvérkéjüket széttépte, minekutána átkúsztak

oda, ahol nincs kutyavilág, csak hős kacorkirály

két nyávogó udvarhölggyel, ám ki e méltóságok

szolgálatát (altatás, etetés, pirulázás, pisi-, kaka-

homok, orvosi vizit) is megelégelte, nyilván,

óvást emel a +3 ellen, s a menedékkérők vissza-

toloncolására voksol, nem kivégzésre, dehogy,

vannak vidékek, de már nincsenek. A kis hercegben

is, ugye, felelős vagy azért, akit megszelídítesz,

jelen esetben bekvártélyozol, felnevelsz, macska-

iskoláztatsz, az unoka viszont sírás-rívás, avítt

szív vegzálása mellett ellenez mindennemű nem

szőrmentes akciót, részt vesz oszlopos hirdetés

ragasztószalagos kifüggesztésében, a szülő vétlenek

irgalmasságával lírai koalícióban érzékenyít

elbűvölő videón, hogy cicagazdává válj, ha minden

vágyad lájkja lenne ez, s kezdődik az idegfeszítő

várakozás, az egész Fb. extázisban Dél-Tiroltól

Észak-Karolináig, ó, de mókás, ennivaló, cuki

falatok, jaj, azonnal vinnék is, sajnálkozás, nekik

már van, vagy allergiás rá, kedvelések, ölelés,

imádás, yes, majd nulla, nihil, semmi klikk,

csak mennydörgő vihar tép le alkalmi plakátokat,

dehogy borzong nonstop, meg sem rezzen a mobil,

forró nyáron sürgő, egy hónapos vakációtúrára

induláskor, még a felszólításra összejött ölelés

előtt kiporcióztatik uniós segélyezés szellemében

az extra minőségű macskaeledel… jajongva

sikongó éjjeli macskazenés nászháborúk után

a túláradó termékenység ágáról szakadt

ágrólszakadtak azóta százszázalékosan élvezik

a kvóta szerinti elosztás mennyei mannáját, degeszre

tömött hassal futkorásznak veteményen, letört

virágok közt, fellökik a félszegen szimatoló

őshonos jóhiszeműséget, az udvar, kert, a ház egyre

beljebb merészkedő hívatlanokkal gazdagabban,

de lélegző csendben megfogyatkozva mereng

el hol nem volt, hol nincsen vidékről…

‍