.svg)
Egyetlen ruhám volt, drapp alapon barna kockák, abban jártam iskolába. Anyám már fekvő beteg volt, nem tudott a varrodában dolgozni, ahonnan korábban anyagdarabokat hozott haza és ruhát varrt nekem.
Vak óriások lökődik egymást a finom penésszel megrakott hajnalok repedései közé akadt fényben.
A forróság égeti a bőrt és az alumíniumhajó szélét, a levegő úgy hullámzik, akár a tenger. Itt tiszta a víz, áttetszőbb, mint a levegő. Enyhén zöldes színű. A mélyben alga.
ígéretkötegek sorakoznak a porcokon, becsszavaktól roskadozik a gyenge szövet.
Alighogy hazaértem, nyomban lementem a lakásomhoz közeli kocsmába. Szokásomhoz híven a sörözés mellett füleltem, nézelődtem is.
1984. július 15-én, a Bastille ostroma százkilencvenötödik évfordulójának másnapján, egy Bois de Boulogne-i kempingben W. Imre reggel nyolc felé ébredt...
