.svg)
A nyír előbb bőrét hámlotta el, majd ledobta / kérgét, lázba kapott, elszenesítette fájó húsát, / takarónak hullott leveleire szórta saját hamvát...
Megdermedt a város, megállt. Az utca üres, semmi mozgás. Sárga szoknya lebben fel egy pillanatra, majd eltűnik a sarkon.
eljött értünk, / magával hozta / a kereszteket / meg a váltást.
Mennyire meglepődnek majd az utcák / amikor hajnaltájban nem találnak ránk...
Tomboló nyár volt, július közepe – igen, így szokták mondani, szólt közbe Villax Karolina...
