.svg)
A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Hogyan kezdődött? Nevekkel, szövegfoszlányokkal, mint mindig.
Sosem írtam még annyira nehezen verset, hogy végül esszé legyen belőle, de egyes kollégáim örömére, mások bosszantására: öregszem én is.
Az elmúlt években kedvenc olvasmányommá vált Szilágyi István Szabálytalan leltára, amit az Utunk harmincéves évfordulójára készített.
Eljátszom néha a gondolattal, hogy ha megállíthatnám az idő kerekét egy adott életkornál, melyik lenne az.
Ez az esszé sokat köszönhet Paul Ricoeurnek, és még többet Augustinusnak.
Lehet-e élni pletyka nélkül, megmenekülve így a rontásoktól, de leszakadva a szomszédságról?
