.svg)
Idén rendhagyó módon slammerek nyitották a 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt, akik szellemesen hívták fel a figyelmet az olvasás fontosságára, régi és kortárs irodalom közötti átjárásra.
A Nemzeti Színház főpáholya előtti galérián kialakított Irodalmi Kávéház változatos tematikákkal, kortárs alkotókkal várta az érdeklődőket. Az első vendéget, Kemény Zsófit Láng Zsolt faggatta laza stílusban a lázadásról. Bár az előfeltevés azt sugallná, hogy a Rabok legyünk szerzője lázadó alkat, kiderült, hogy nem volt mi ellen lázadnia. Láng Zsolt felvetését, hogy a nyelvvel való játék miatt elvesztődhet a tartalom, gyengülhet az üzenet, Zsófi cáfolta: szerinte nyelvi játékba bújtatva is meg lehet fogalmazni forradalmi gondolatokat. Az alkotó a slammer közösségekben és a berlini egyéves tartózkodása során átélt tapasztalati anyagból építkezik, jelenleg forgatókönyvírónak tanul, dalszövegeket és színdarabokat ír.
Az irodalmi közhelyek természetét, közgondolkodásba való beépülését, a közhelyekhez fűződő ellentmondásos viszonyulást boncolgatta Demény Péter és Térey János beszélgetése. A közhelyek előzményként és következményként is meghatározzák a gondolkodást, Térey szerint viszont meg kell küzdeni értük: ha reflektálatlanul emelik át, kipotyognak a szövegből. Az író készülő regényében, a Káli holtakban Erdély is megjelenik, amivel kapcsolatban a legfőbb dilemmája az volt, hogyan kerülje el a fenyőgallyas romantika, a Trianon utáni sebnyalogatás közhelyeit anélkül, hogy a bagatellizáló diskurzus szemléletével azonosulna. A könyv színházi regény, helyszíne Kolozsvár, főhőse pedig egy fiatal színészpalánta, aki – miután megkapja élete nagy szerepeit – elindul a tévésorozattól zombifilmig vezető művészi prostituálódás útján.
A nyelvész optikáján keresztül világította meg köznyelv és költői nyelv viszonyát, kapcsolódásait, a nyelv változásait Nádasdy Ádám, akivel Kovács András Ferenc beszélgetett. Nádasdy kifejtette, a költészetet sokáig a poétikus dikció, emelkedettség jellemezte, nem volt hagyománya a köznyelv és irodalmi nyelv közötti átjárásnak, Tandori volt az első, aki közelítette a kettőt egymáshoz. A nyelvész feladata, hogy nyomon kövesse, megfigyelje a nyelv viselkedését, változásait. A természetes beszédben a korábbi egyszerű formához képest jelenleg megfigyelhető az ó-ő végű melléknevek többes számú alakjánál beékelődő kötőhang (láthatóak, kötelezőek), illetve Magyarországon mostanában egyre gyakrabban elhagyják a névelőt a mondat elején szereplő személy- és tárgynevek előtt (Bélát láttad? Garázst bezártad?). A beszélgetés érintette az igekötők túlburjánzásának problémáját, illetve a műfordítás vonatkozásában Shakespeare-t és Dantét, akik szakítottak a hagyománnyal, és megreformálták koruk műnyelvét.
A vásár résztvevői a könyvbemutatók során a kiadók könyvújdonságaival ismerkedhettek. A Marosvásárhelyi Rádió Stúdiótermében mutatták be Molnár Vilmos modernkori fabulákat tartalmazó, A legfelső stáció. Szertelen történetek, rendhagyó mesék. című kötetét. Molnár Vilmos modern életművész, aki számára a folyamatos mozgás, kalandkeresés életfeltétel, ez zökkenti ki az ingerszegény környezetből. Az írásban is a változatosságot keresi: kezdetben verseket írt, hosszabb prózai művek írására Bodor Ádám ihlette. A kötetben szereplő felnőtteknek szóló történetek, mesék az író hétköznapi tapasztalatainak sajátos sűrítményei.
Gyerekkönyvek terén is rengeteg az újdonság. A Verespatak-témát dolgozza fel gyereknyelven Szabó Róbert Csaba Vajon Nagyi és az aranyásók című könyve. A történet szerint pénzéhes bányászok rombolják Aranyvárost, hogy mérgező technológiával kitermeljék a maradék aranyat, és elrabolják – a ragadványnevét mindent megkérdőjelező személyiségéről kapó – Vajon Nagyit, akit unokája és pajtása mentenek meg. Burus Botond szerkesztő szerint fontos, hogy jó könyveket olvassanak a gyerekek, mert ez a későbbiekben is támpontot nyújthat a válogatásban. Soós István Cincen Ficc – Egy kisegér kalandos utazásai című mesekönyve szintén nagy népszerűségnek örvend a kicsik körében. A történet egy magára maradt kisegérről szól, aki családját keresve bejárja a világot. A könyv különlegessége, hogy az író az egzotikus földrajzi tájakon honos nyelvek specifikumaihoz túlzottan is igazodó, ezáltal azokat humorosan pellengérre állító neveket ad hőseinek. Cincen Ficc története közös találmány: az író és felesége azon versengtek, ki talál ki szebb történetet kislányuk elaltatásához.
A Kultúrpalota Kistermében rendezték meg a Jelenkor Kiadó szerzőinek estjét, akikkel Nagy Boglárka, a kiadó főszerkesztője beszélgetett. Első körben minden meghívottnak egy személyre szabott kérdésre kellett válaszolnia. Peer Krisztián frissen megjelent kötete, a 42 értelmezhető elengedés-történetként, amelynek versei a kedves elvesztése utáni gyászidőszakban íródtak. Az ebben való feloldódást segíti az ötlet, hogy az emlékekhez kötődő, lakásában összegyűlt kavicsokat egyenként visszaviszi a tájba. Szabó Róbert Csabát a novelláskötetek utáni regényírás tapasztalatáról kérdezte a főszerkesztő. Az író kedveli a novellában bejárható tereket és sűrítettebb nyelvet, de bevallása szerint a kiadók kevésbé szeretik, egyfajta mostohagyerek-szerepre van ítélve. Az Alakváltók sem feltétlenül regénynek indult, de a kutatott idősíkok, az ötvenes éveket feldolgozó forrásanyag összeállt benne egy nagyobb egésszé. Kemény Zsófi sokszínű alkotó, akiben a sok szerep nem oltja ki egymást, könnyen átvált mentálisan egyik műfajról a másikra. Térey János megírta első regényét, a munkához való viszonya viszont a „faltól falig” prózaírással sem változott. Nagy Boglárka ezután feltette a kötelező jellegű kérdést: hogyan kötődnek az alkotók Marosvásárhelyhez? Kemény Zsófinak nem volt ideje körülnézni, Peer Krisztiánnak gyenge a tájékozódási képessége, ezért nem emlékszik, Térey Jánosnak viszont éles emlékei vannak helyekről, Szabó Róbert Csaba pedig 2004 óta él Vásárhelyen. Végül a munkához fűződő viszonyukat és munkakörülményeiket írták le a szerzők: Zsófi a Dunára néző lakásában, Szabó Róbert Csaba a szerkesztőségi asztalánál dolgozik, Peer Krisztiánt az inspirálja, ha nem ideálisak a körülmények, Térey János pedig mélységesen sajnálja, hogy az irodalomból kell megélnie.
A WH együttes és Nádasdy Ádám közös produkciója, a Shakespeare’s Sonnets & Songs zárta a napot. A különleges koncert zenei környezetbe helyezte és újrahangolta a szonetteket, amelyeket az Irie Maffia énekesnője, Sena Dagadu szólaltatott meg. A megzenésítés koncepciója, hogy megelevenítse a szöveg asszociációs struktúráját illetve a versek nyelvi és retorikai működését. Az angol szövegeken alapuló koncertélményt Nádasdy egészítette ki a Shakespeare-szonettek magyar fordításainak felolvasásával.
