.svg)
Nagybányai anziksz (versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 19. (921.) SZÁM – OKTÓBER 10.
Nagybányai anziksz
Nem állíthatom azért,
mint a májráktól rettegő,
néhai Vavrek bácsi,
hogy nem volt szerencsém, mondta,
és rám nézett, mintha én tudnám,
hogy mi is a szerencse.
De ugyan mi az, tényleg?
Első blikkre most így
három kis piros kör,
a piros színnel jelzett
cseresznyekoktél íze,
aztán az, hogy már megint
együtt röhögök vele,
a megtalált jó baráttal,
most épp a Tersánszky-plakett
alatt vagy inkább mellett,
és be kell vallanom azt is,
bármilyen giccsesnek tűnik,
hogy én szerelmes vagyok
a saját feleségembe.
Kispiac, gesztenyevásár,
ezek jutnak eszembe,
ha szerencséről van szó,
ezek mind, és még ez is:
az ősz vendége lettem,
és rulettasztalánál
éppen nyerésre állok.
Mare Frigoris
Ösvény alakul lépteiddel,
ha gyors vagyok, talán elérem,
szentimentális űrteleszkóp
vibrál odafent az égen.
Ösvény-nyomod már por takarja,
hogy rohanjak így utánad,
elfúló hang egy szkafanderben,
megdermedt érzés, rövidzárlat.
