A műszaki változások nem új keletű hatásairól

Hegedűs Máté: Áttűnések. Technikai médiumok a századforduló magyar rövidprózájában. FISZ, Budapest, 2025.

Milyen hatással lehetnek az irodalomra a különböző műszaki felszerelések? Noha ma is komoly fejtörést okozhat ez a kérdés, hiszen szabadidőben lassacskán gondolkodni sem kell, elegendő egy képernyőt bámulni, de a 19. század végén és a 20. elején a technikai eszközök robbanásszerű fejlődése erőteljes benyomást tett az akkori irodalom művelőire és fogyasztóira egyaránt. Voltak, akik az irodalom és színház kapcsán apokaliptikus képeket vetítettek előre a mozi megjelenésekor. Mások jó lehetőséget láttak abban, hogy a telefon, a mozgókép térnyerését az irodalmi állóvizek felkavarásához használják fel, vagyis újítsanak.

Az akkori műszaki újdonságok, a telefon vagy fonográf, hamar közhasználatúvá váltak, az emberek megismerték és élvezték előnyeiket. Ezekhez rövid idő alatt újabb és újabb eszközök csatlakoztak, mint például az írógép vagy a gramofon. A többség hamar belátta a jelenség megállíthatatlanságát, annál inkább, mert a korszerű felszerelések többnyire kényelmesebbé, barátságosabbá tették az életet. És az irodalomnak, különösen pedig a sajtóban dolgozóknak köszönhetően az is hamarosan bekövetkezett, ami mintegy általános emberi tulajdonság: az adott műszaki alapra kezdett el épülni egy elképzelt jövő. Amint Hegedűs Máté rámutat könyvében, meglepő pontossággal éreztek rá ezek a szerzők, hogy mit fog hozni a holnap. Egyes darabokra csupán néhány évet kellett várni, más megoldások korunk egészen friss szüleményei. Minden pozitívummal együtt, az első rész, A kora modernség technikai és mediális tapasztalatai egyik, kissé meglepő, de valójában reális, kiemelkedő következtetése, hogy a műszaki téren hirtelen történt változás stresszesebbé tette az emberek életét.

Bár a különböző technikai eszközökön és médiumokon keresztül nézett elképzelt jövő főleg a sajtóban született meg – bár nyilván vannak kivételek, akár regényterjedelmű méretben is –, a hirtelen megjelent és közhasználatba került találmányok hamar bekerültek a szépirodalmi művekbe is. Erről szól a kötet második része, mely A kora modern magyar rövidpróza mediális reflexiói címet viseli, és tizenöt olyan írást tartalmaz, melyekben tükröződnek a kor médiafogyasztási szokásai. A kötet szerzője saját bevallása szerint rengeteg forrást lapozott végig, hogy tanulmányához megfelelő anyagot keressen. Választása végül tizenöt szerző munkájára esett, közöttük a magyar irodalomban olyan jól ismert nevekére, mint például Gárdonyi Géza, Heltai Jenő vagy Kosztolányi Dezső. De olyan alkotók művei is újragondolhatóak, akik már régen feledésbe merültek.

Az elemzés számos érdekes adatot tár az olvasó elé, például kiderül, hogy melyik szerzőnek melyik találmány a kedvence, vagy éppen ellenkezőleg, melyiket tartja valamilyen szempontból veszéyesnek. Vannak szerzők, akiknek prózájában egyetlen újdonság szerepel, vagy csupán közvetve utal rá, mások viszont teljességgel magukévá teszik a jövő alapjait képező szerkezeteket, és annyira beépítik műveikbe, mintha azok mindig is eleve adottak lettek volna.